|
Krome estis 216 da vilaĝoj.
La granda departemento estis parteoriente montara, parteokcidente ebenaĵa. GravajGrava [[rivero]]j estas [[Körös]] kaj [[BerettyóMures]]. La departamento estas ĉefagrava pordotrafika de Transilvanionodo. EnTie la 19-a j.c.disiĝas la departemento ricevis frue fervojon, kiu aliĝis alvojoj linioel [[Budapeŝto]]-[[Temeŝvaro]], poste al alia fino desuda Transilvanio, posteaŭ al Kassa,suda poste al Fiume. Ili estis la plej fundamentaj linioj[[Danubo]].
[[Sankta Stefano]] fondis la departementon en komence de la 11-a j.c. En [[1241]] la tataroj multloke faris senhomaj la komunumojn. En la 13-a j.c. alvenis [[germanoj]] kaj [[rumanoj]]. En [[1514]] armeo de [[György Dózsa]] faris detruojn. Dum la [[turkoj|turka]] erao ĝila okcidenta parto apartenis al [[Turkio]], la orienta apartenis al Princlando [[Transilvanio]] sub aŭspicio de [[Turkio]]. DumLa liberecbatalodepartemento liberiĝis de Rákóczila ĝiturkoj apartenisen al[[1716]] Rákóczi.kaj Enĝis [[19191741]] oniiĝis proklamislandogarda ankaŭzono. enEn [[1849]] la departementohungara laarmeo Konsilantaranokupis Respublikon,kaj sedtenis postla kelkajdepartementon tagojne latro rumanalonge. armeoPoste okupisen interurbo alieArad laokazis departementonkruda reprezalio. Ekde [[1920]] la plej granda parto apartenas al [[Rumanio]], kies departementa sistemo estas tute alia. Dume inter [[1940]]-[[1944]] laŭ Dua Packontrakto de [[Vieno]] parto revenis al [[Hungario]].
La hungara parto ( 1 urbo kaj 6 vilaĝoj) dum efemera tempo estis restaĵo-departemento kun departementejo Elek. Poste ĝi kuniĝis al departemento HajdúBékés.
[[I. István]] egy ''Arad'' nevű ispánt nevezett ki az akkor már álló [[földvár]] élére, és azt a vármegye székhelyévé tette. [[1214]]-ből származik a várispánság első írásos említése. A [[tatárjárás]] idején a vár jelentős pusztulást szenvedett, utána jelentősége valamelyest csökkent. A [[14. század]]ban a királyi hatalom gyengülésével a megye túlnyomó része magánbirtokba került; a legjelentősebb családok a Telegdiek, Garaiak, Lackfiak voltak. Ekkor váltotta fel a korábbi királyi vármegyei berendezkedést a nemesi vármegye. A [[13. század]]ig szinte csak a nyugati sík vidék volt lakott, a 14. században kezdett benépesülni a keleti hegyes, erdős vidék a betelepült [[románok]]kal (''vlachok'').
A [[török hódoltság]] idején a megye nyugati része török megszállás alá (aradi szandzsák), keleti része pedig az [[Erdélyi Fejedelemség]] igazgatása alá került. A török megszállás alól csak [[1716]]-ban szabadult fel teljesen, azonban eredeti vármegyei rangját még sokáig nem nyerte vissza, hanem egy ideig a [[Temesi Bánság]], majd a pozsareváci béke (1718) után a [[katonai határőrvidék]] része volt. [[1741]]-ben vált újra önálló vármegyévé. Területe [[1877]]-ben a megszüntetett [[Zaránd vármegye]] egy részével bővült.
[[1920]]-ban a [[trianoni békeszerződés]] döntése értelmében – 270 km² kivételével – a megye [[Románia|Romániához]] került.
A vármegye [[Magyarország]]nak ítélt része 1920 és 1923 között [[Elek (város)|Elek]] székhellyel önálló volt, majd 1923 és 1945 között [[Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye]] része. A [[II. világháború]] után 1945-től egy része [[Békés vármegye]], a maradék [[Csanád vármegye]] része lett, végül az [[1950-es megyerendezés]]kor ez utóbbi részt is [[Békés megye|Békés megyébe]] olvasztották, ahova ma is tartozik.
A mai Magyarország területéhez az alábbi települések tartoznak az egykori Arad vármegyéből: [[Almáskamarás]], [[Elek (város)|Elek]], [[Lőkösháza]], [[Medgyesbodzás]], [[Medgyesegyháza]], [[Nagykamarás]] és [[Pusztaottlaka]].
===A Pallas lexikon cikke===
Az aradi sikság a [[17. század]]ig csupa erdőség volt, [[Erdőhát]] volt a neve. E rengetegen ment végig [[Dácia]] külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mammutcsontokat hoz napfényre. [[Vadász]]on, [[Csermő]]n [[Broznkor|bronzkori]] öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első [[Árpád-ház|Árpádok]] idejére pedig törzssgyökeres [[Magyar nyelv|magyar]] helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén [[Igricverse]]. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét [[Zaránd vármegye]] nagy részével tetemesen megnagyobbította. A vármegyét még [[I. István|szt. István]] alapította, nevét a [[Glogovác]] helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az [[1132]]. véres országgyűlés emléke fűződík. Az akkori '''Arad vármegye''' területe nem egyezett meg a maival; míg északonon már a [[Hegyes-Drócsa]] főgerince képezte határát, addig a [[Maros]] bal partján a mai [[Temes vármegye|Temes]] és [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó-Szörény]] megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesúr a király, 534 család és 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye területén. A középkorban az [[Arad|aradi]] prépostságon kívül néhány főúri család, köztük a [[Hunyadiak]], bírta legnagyobb részét; a [[török uralom]] idejében a magyar lakosság elbujdosott, és helyébe a szomszéd hegyvidékáek románjai költöztek; a törökök kiverése után Arad vármegyétől [[Lippa]] és az egész [[Maros]]-balparti rész [[Temes vármegye|Temes]]-, illetve [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó]] vármegyéhez csatoltatott, ellenben [[1744]]-ben egész [[Zaránd vármegye|Zaránd]] vármegyének 150 helysége Arad vármegye területébe kebeleztetett. Az [[1699]]-ben kötött [[karlováci béke]] után a temesi bánság a [[Maros]] bal partjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján [[Határőrség|határőrző]] katonaság állíttatott fel, mely [[1752]]-ig állott fen. A törökök kiűzetése után Arad vármegye gyűléseit [[Borosjenő]]n, [[Kovaszinc]]on, [[Kürtös|Kürtösön]] és [[Világos]]on tartotta; csak [[1749]]-ben tétetett át a székhely [[Arad]] városába. Újabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb [[Este herceg]] tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és [[Állattenyésztés|állattenésztés]], mely különösen [[József nádor]] [[kisjenő]]i uradalmában (ma [[József főherceg]] tulajdona) virágzott fel.
==Vidu ankaŭ==
|
