|
La antikvaj ĝermanoj, grekoj, romainoj kaj la skitoj ĵuris je sia glavo aŭ alia armilo.
Az isteni jelképek elõtt tett eskü legalább a közel-keleti sumer civilizációig (Kr. e. IV–III. évezred), ill. az ókori Egyiptomig vezethetõ vissza, ahol az emberek gyakran esküdtek az életükre; az ankh („eskü”) ugyanis szó szerint az életet jelentette. A Kr. e. XIV–XIII. századi Hettita Birodalomban különféle esküistenekhez (pl. Indrához és Mithrához) folyamodtak az államközi megállapodásokban. Az irániak egyik istenét, Mithrát (Mithrász), aki egy hellenisztikus misztériumvallásnak lett a fõistensége, a szerzõdések istenének, vagyis az eskük és az igazság õrének tekintették.
A keleti vallások közül például a hinduizmusban az indiaiak gyakran esküt tesznek, miközben vizet merítenek szent folyójukból, az istenség jelképébõl, a Gangeszból.
A zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám széles körben élt az esküvel. A zsidó vallásban kétféle tilos eskü van: 1. a hiábavaló eskü, amikor valaki olyasmit próbál megtenni, ami nem lehetséges, amikor nyilvánvaló tényeket tagad, vagy amikor megkísérli visszautasítani a vallás elõírásainak teljesítését; 2. a hamis eskü, amikor valaki az Isten nevét arra használja, hogy hamisan esküdjék, és ezzel szentségtörést követ el. Az I. században, Jézus idejében gyakran visszaéltek az esküvel, s ezt a korai kereszténység idején sokszor kifogásolták. Az iszlám hívõ kaszamot („esküt”) tehet, amelyben például életére, becsületére vagy hitére esküszik. Minthogy a kaszam elsõsorban ígéret az Istennek, a hamis eskürõl azt tartják, hogy veszélyezteti az ember lelkét.
Az eskü ma leggyakrabban jogi összefüggésben fordul elõ: a hivatalos jogi kikérdezés keretében a tanú vállalja, hogy az ügyre vonatkozó minden információt megad, és csakis az igazat mondja. Az eskü formája különféle lehet, ezt rendszerint törvény írja elõ. Az angol-amerikai joggyakorlatban a tanúvallomást mindaddig nem fogadják el, amíg a tanú nem nyújt valamilyen biztosítékot a hamis vallomással szemben; ez lehet eskütétel vagy esküpótló nyilatkozat; a törvény szerint az eskü alatt tett hamis tanúvallomás esküszegés bûntettének minõsül. Azok az országok, amelyeknek jogrendje részben vagy©. egészben a római jogon alapul, általában nem engedik, hogy a felek eskü alatt valljanak, és az esküt önkéntesség dolgának tekintik. Ezekben az országokban az eskütételre gyakran a tanúvallomás után kerül sor. Vö. esküpótló nyilatkozat; fogadalom
*[[Hipokrato#Hipokrata ĵuro]]
|
