PROHÁSZKA Lajos (proha:ska) estis hungara filozofo, universitata profesoro, membro korespondanta de la MTA naskita en Brassó la 2-an de marto 1897 kaj mortinta en Budapeŝto la 16-an de junio 1963.

Lajos Prohászka
Persona informo
Naskiĝo 2-an de marto 1897 (1897-03-02)
en Braŝovo
Morto 16-an de junio 1963 (1963-06-16) (66-jaraĝa)
en Budapeŝto
Tombo Tombejo Farkasrét
Alma mater Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium • Universitato Eötvös Loránd
Memorigilo Lajos Prohászka
Okupo
Okupo filozofo
vdr

Biografio redakti

Siajn studojn Lajos Prohászka finis en Budapeŝto (1915-20) kaj en germanaj universitatoj: Berlino (1924, 1927), Freiburg kaj Munkeno (1926, 1828). En 1923 li estis bibliotekisto en Tutlanda Biblioteko Széchényi, ekde 1928 en la Universitata Biblioteko de Budapeŝto. Ekde 1929 en Pécs, en 1930 en Budapeŝto li estis universitata privatprofesoro. Inter 1935 kaj 1948 li prelegis pedagogion. Ekde 1931 ĝis 1940 li redaktis la revuon Athenaeum, inter 1938-43 la revuon Egyetemi Élet.

Ĉefaj verkoj redakti

  • Az élet, mint tett és mű (Bp., 1926);
  • Vallás és kultúra (Bp., 1928);
  • Pedagógia, mint kultúrfilozófia (Bp., 1929);
  • A lélek és az abszolutum (Bp., 1930);
  • Hegel (Bp., 1931);
  • A vándor és a bujdosó (1936);
  • Az oktatás elmélete (Bp., 1937);
  • A hegelianizmus (Bp., 1941);
  • A korszellem és a nevelői felelősség (Bp., 1943);
  • A mai élet erkölcse (Bp., 1944);
  • Történet és kultúra (Bp., 1946). [1]
  • A szenvedés problémaája és a nevelés[2]

Bibliografio redakti

  • Tettamanti Béla: Oktatás és oktatáselmélet (Megjegyzések P. L. „Az oktatás elmélete” c. művéhez, Szeged, 1939):
  • Faludi Szilárd: P. L. (1897 – 1963) (Köznevelés, 1963. 13 – 14. sz.).

Fonto redakti

Eksteraj ligiloj redakti

  • Prohászka Lajos: Az európai középkor, reneszánsz és a 16. század neveléstörténete Prohászka Lajos egyetemi előadásaiból 2.[3]
  • Prohászka Lajos: Az európai ókor neveléstörténete Prohászka Lajos egyetemi előadásaiból 1.[4]
  • Prohászka Lajos: Johann Heinrich Pestalozzi Egyetemi pedagógia-neveléstörténeti előadás[5]